2009

Ami a Halott sárkányt illeti, az év végi mérlegem a következőképpen alakult:

• megírva: 103K, két nekifutásra
• kidobva: 83K, de a maradék 20K is hamarosan repül, úgy látom

Vagyis visszatértem a kezdőpontra, majdnem ugyanott vagyok, ahonnét kiindultam, azt leszámítva, hogy sokkal világosabb, minek és kinek a történetét akarom elmondani, hogyan és mi az egésznek a magva. Hosszú út azért, hogy megint elindulhassak.

Közben persze haladtam mással; a Spét munkacímen futó színházas regényem szépen halad és már 126K-nál tart, és idén megjelent egy novelláskötetem és pár mininovellám az Északi Szövetségben.

2010-ben szeretnék haladni a Spéttel, újra nekifutni a Halott sárkánynak, befejezni néhány novellát és… és egyelőre csak tépelődöm azon, mekkorát merjek álmodni, jelentkezzek-e Nalo Hopkinson kurzusára.

Így állok most.

A folytatásokról és elvárásokról

A minap Mg-b (John J. Sherwood) blogján arról olvastam, hogyan fókuszál egy írásra, illetve hogy mennyire fontos az, hogy át tudja állítani az agyát az adott feladatra.

Ez a téma is megérne önmagában egy bejegyzést, mert én meg egyszerre több futó fájlba dolgozó típus vagyok – bár szakaszonként mindig más és más van előtérben –, azonban nekem inkább a felvezetésen akadt meg a szemem. Mg-b példának hozta fel Heidel Dant, aki az olvasói nyomásra felhagyott a szövegek közti cikázással, és ígéretet tett, hogy most már végre befejezi a regényét, ha törik, ha szakad.

Az ígéretekről pedig már tudjuk, hogy veszedelmesek.

Adeptus véleménye az Ólomerdőről

„Sok mindent elmond a kötetről, hogy ezt is három nap alatt végigolvastam (csütörtöktől szombatig), így a minőségével semmiképpen sincs baj. A meséket különben is kedvelem, szívesen olvasnék olyan népmesei alapú modern írást is, ami nem támaszkodik a mi világunkra. De ez így is működőképes, mindenesetre 12 éven aluli gyerek kezébe nem adnám: nekik érjenek még jó véget a tündérmesék. ”

Teljes cikk a Vox Adepti blogon.

Hírek

Különféle határidős munkák miatt nincs időm írni (azt, amit szeretnék), vannak viszont híreim: kijött a nyomdából Nyulak • Sellők • Viszonyok címmel egy novelláskötetem a Stádium kiadónál. Bővebben a honlapomon olvashattok róla.  A másik hír, hogy az egyik novellám, az Egy csepp málna megjelenik csehül az Ikarie magazinban egy interjúval együtt.

Mágia és társadalom

Amin rendszeresen fennakadok a fantasy könyvekben, az a gumimágia. Hogy mit értek ezalatt? Amikor a klasszikus feudális környezetben csak úgy hemzsegnek a varázslók, és valahogy még sincsenek hatással a világra, csak amikor valamelyikük meghibban és gonosz főúr lesz. A mágiának csak addig van szerepe, ameddig közvetlenül a cselekményhez kapcsolódik, és az író még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább azt átgondolja, a varázsló szereplő életét mennyiben változtatja meg a varázslás képessége. Ha már egy komplett társadalom túl nagy falat, legalább próbálná meg kicsiben.

Egy új kezdet

Bár legutóbbi drasztikus lépésem óta csend van, aki figyeli a számlálót, az láthatta, hogy már 16K-nál tartok az új változatban – és jobban megy, mint eddig, de azt hiszem, ez a minimum ennyi újrakezdés után.
Ami még új: elkezdtem átírni az Ólomerdőt forgatókönyv formátumba – nem kevés változtatással. Ez csak mellékes projekt, nem sürgős, sosem csináltam ilyet, valószínűleg elsőre nem lesz forgatásra alkalmas, de ezt gyorsabban meg tudom írni, mint lefordítani a teljes könyvet, és ki tudja…?
Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy többet tudjak meg (lehetőleg ingyen) a forgatókönyvírásról – amire még szükségem lehet, ha nagyon megszorulok anyagilag. Egy ismerősöm dobta fel az ötletet, azt tanácsolva, hogy húzzam ki az irodalmi gerincem és írjak gengsztervígjátékokat, de egyelőre megpróbálom a gerincem megtartásával venni a forgatókönyvírás akadályait.
És ez itt a reklám helye: a CeltX ebben óriási segítség, mint ahogy a yWriter is kiváló regényíró program  – lenne, ha használnék jegyzeteket, de eddig nem tudtam kihasználni a lehetőségeit. Az „X” projektnél majd eldől, hogy mennyire tudom használni.

Miért kuka?

Ígértem, hogy megírom, miért dobtam kukába a 2.0-ás változatot is, hogy ne tűnjön puszta női szeszélynek ez a drasztikus lépés.
Vegyük sorra!

A kidobott 2.0-ás verzió

Itt közlöm a kidobott 2.0-ás verziót. A 3.0 másmilyen lesz, szinte teljesen, ettől függetlenül akadnak elszórva információk, amelyek poénokat lőhetnek le, ezért aki nem szereti előre tudni, mi történik, ne olvassa.

Én szóltam.

(Azt pedig egy későbbi bejegyzésben majd elmondom, mi volt ezzel a változattal a baj.)

Reboot

Gyanítom, hogy már unjátok, de bejelentéssel érkeztem: megint újrakezdem az Ólomerdő2-t. Máskor is hosszú az útkeresés, ezúttal még hosszabb; talán feltűnőbb is, mivel a kezdetektől dokumentálom a regény elkészülését.

Ezúttal azonban nem bánom, hogy megint ki kell dobnom, amit megírtam; mert tudom, hogy az új változat helyrerántja azokat a laza eresztékeket, amik miatt az előző verziót erőtlennek éreztem. Múltkor Levin javításai kapcsán ráébredtem arra, hogy rossz nézőpontot választottam; most pedig – nem tudom, minek a hatására, talán az a sok gyakorlat és elméleti anyag, ami az elmúlt hónapokat kitöltötte, végre leülepedett; vagy mert jó könyveket olvasok* –, reggel egyszer csak belém hasított**: rossz helyen kezdtem a regényt. Bár sokszor működik, ha a történet abban a pillanatban indul, amikor az addigi stabil állapot felborul, itt valamivel később kell indítani, amikor már Emese szembesülhet a felborult állapotokkal.

Tábori munka

Múlt héten lezajlott a harmadik Delta Műhely írótábor. Öt nap írástechnika, gyakorlás, nevetés és agytorna. Bevallom, nemigen került elő az Ólomerdő2, mivel a gyakorlatok jobbára  irányított jelenetírásból álltak, de nem mondhatom, hogy nem volt hasznos – a feldolgozott könyvben foglaltak és a feladatmegoldások nem múlnak el nyomtalanul, biztos vagyok benne, hogy kamatoztatni fogom, ha máshogy nem, majd Fred feldobja.

Az egyik gyakorlat viszont az Ólomerdőhöz kapcsolódik – ez a jelenet nem kerül be a regénybe, mert ezen a múlton és szereplőn már túlléptünk, de talán érdekes (és addig is úgy tűnik, mintha haladnék):