Miért kuka?

Ígértem, hogy megírom, miért dobtam kukába a 2.0-ás változatot is, hogy ne tűnjön puszta női szeszélynek ez a drasztikus lépés.
Vegyük sorra!

Nézőpont

Az Ólomerdő E/3 szubjektív nézőpontban íródott – valamennyi nézőpontkarakternek beleláttunk a fejébe és érzéseibe, ugyanakkor egyes jeleneteken belül nem tártam fel többet, mint amennyit ők tudhattak. Az információkat szintén E/3 szubjektív flashbackekben és jelenetenkénti nézőpontkarakter-váltásokkal adtam meg (így bővült a kezdeti egy karakteres nézőpont a végén öt karakterre).

Terveim szerint a Halott sárkány (igen, van már egy olyan munkacíme, ami nem ÓlomerdőX+1) sokkal kevésbé egyetlen karakter története; itt is Emesét szeretném követni, de nem akarok ennyire belebújni a bőrébe, már csak azért sem, mert jóval több olyan információt akarok közölni, mint amiről ő tudhat, az pedig túlságosan faramuci lenne, ha mindig valaki elmagyarázna neki mindent (a kidobott változatban belefutottam ebbe). Szükségem van tehát egy mindentudó nézőpontra, amely azonban csak Emese gondolatait és érzéseit mutatja meg, a többi karakterét nem (viszont kívülről követheti a többieket is).  Ennek következtében kicsit távolságtartóbb, ugyanakkor több mindenre kiterjedő lesz a szöveg.

Kiindulási pont

Látható a kukába dobott változatnál, hogy Emese visszatérése és Rózsa szörnyű tette körülbelül egy időben következnek be, és Emese csak a regény folyamán, fokozatosan ébred rá arra, hogy valami történt a tündérek világával. Túl azon, hogy ez nehezen menthető véletlen, a történetet is hihetetlenül lelassítja és a regény elejét lagymataggá teszi. Nem lehet egyszerre két történetszálat is apránként a nulláról felépíteni.

A döntés tehát az volt, hogy időben szétcsúsztatom őket, ennek következtében már egy eleve feszült helyzetbe csöppen bele Emese. Hasonlítsuk össze egy kacsa és mondjuk egy sólyom felszállását: a végén mindkettő repülni fog, csakhogy a kacsának előtte több méteren keresztül taposnia kell a vizet. Én pedig nem akartam annyit taposni.

Cselekmény

Igaz, hogy az Ólomerdőt úgy fejeztem be, hogy legközelebb megkeressük Rabonbán szívét, viszont ha tényleg ezzel kezdeném a regényt, akkor gyakorlatilag lenne egy miniküldetés, mielőtt elkezdődne a valódi történet. No meg nem biztos, hogy a csodaszarvast így kéne behozni a sztoriba.

Még ha a szív is az ürügy, ami miatt Emese visszatér, megszerzésére várni kell, mert ez a világ már nem az, amelyikből egykor távozott.

***

Ezek közül egy is bőven elég egy átíráshoz, hát még a három együtt… Valószínűleg egy alapos jegyzet az elején segített volna átlátni, mi mennyire működne a regényben, de igazság szerint a megvilágosodás a már megírt részek értékelésekor jött.

Azért legközelebb megpróbálok vázlatot írni, hátha megy.