A múlt héten összefutottam a szerkesztőmmel, és elmeséltem neki, hogyan is képzelem a folytatást. Röpködtek az ötletek, a kérdések és a problémák, de a végére letisztult a történet, helyükre potyogtak a mozaikok, miközben a megálmodott érzelmi töltés megmaradt. Megkaptam a feladatot is: május 5-ig 40K-t kell írnom.
Hogy ez sikerülhessen a munka mellett, ismét felelevenítettem a hajnali írás gyakorlatát. Amikor az ember felébred, és az agyában még egyszerre van jelen az álom és a valóság, és még nem hallott idegen szót, nem olvasott még semmit, nem beszélt senkivel, akkor a legkönnyebb a kreatív forráshoz nyúlni és olyan mondatokat előmeríteni, amik leginkább jellemzőek rá. Még nem fertőzték meg a mások gondolatai és szavai.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a leírt mondatok véglegesek. A választott narrációs stílus elüt az Ólomerdőtől, és még nem vagyok benne biztos, hogy végig uralni tudom. Ezenkívül a szokásos átírási láznak bármi áldozatául eshet.
Mindenesetre most ez az első mondatom (update: javítva):
„Peremvidéken áll a ház, bár határt őrző erődnek csak az mondaná, akinek nincs szeme, hogy lássa, és szíve, hogy megértse: a gödöllői kertváros kátyúktól himlős utcája és szögletes ablakszemekkel bámuló épületei nem varázslatosabbak, mint az agyag, amiből tégláikat égették.”
Valahogy nekem logikusabbnak tűnne, hogy az lássa határerődnek, aki varázslatosnak látja az épületeket.
Egyébként meg jó munkát!
hozzászólás > adeptus — április 8, 2011 @ 14:17 |
Jogos.
Ez meg a hátránya a hajnali írásnak.
hozzászólás > hannacsilla — április 8, 2011 @ 14:21 |
kicsit kusza lett első mondatnak.
az meg külön furcsa, hogy szívvel érti valaki a valamit.
hozzászólás > paralelart — április 8, 2011 @ 14:49 |
lenienn voltam, btw.
hozzászólás > paralelart — április 8, 2011 @ 14:50 |
Nem magyarázva a bizonyítványt, szerintem szívvel is lehet érteni, nem csak ésszel.
(Meg látni is.)
hozzászólás > hannacsilla — április 8, 2011 @ 14:59
hogyne lehetne, csak így a szem mellé téve kicsit disszonáns.
hozzászólás > paralelart — április 8, 2011 @ 15:24
Na nézzük csak…
1. Ha a “bár” a mondat elején lenne, akkor talán egyértelműbb lenne (Bár peremvidéken áll a ház, határt őrző erődnek…), de lásd még a 3. pontot.
2. Gödöllő nagyon sokat változott az utóbbi kb. öt évben, ezért gondold meg, hogy mikorra helyezed a történetet (feltéve, ha akarsz egyáltalán ezzel szőrözni). Persze az Ólomerdőben sem volt az időszak nagyon konkrét, de a környezet mégiscsak tükrözi az időt. Úgyhogy ha manapság játszódik, annyit tudj:
- Kátyúhímlős utca elég kevés maradt mára, mert rengeteg utat leaszfaltoztak, tehát csak a nagyon kinti részeken van földút.
- Gödöllőn van egy Kertváros nevű negyed, speciel pont az egyetem mellett, tehát még ismerheted is látásból. Meg persze sok kertvárosi rész.
- Ami viszont tényleg érdekes lehet a történet szempontjából is, hogy az utóbbi években a Gödöllőt körülvevő erdőségek eléggé megritkultak, mivel a külterületeken rengeteg új ház épült, és emellett elkerülő utat, meg ipari parkot is kaptunk. Én anno az Ólomerdő határát pont egy, a HÉV-ről is látható erdő-mező határra képzeltem el, az Erzsébet park és a Tölgyes megálló között. Na, ez most nincsen, eltűnt.
3. Nem értem a mondatot.
hozzászólás > Marcus — április 13, 2011 @ 19:44 |
A mondat a közvetlenül utána jövőkkel nyer majd értelmet, mert most még csak azt tudni, mi nem a ház…
Azóta egyébként elgondolkodtam azon, hol kéne elkezdeni a sztorit, ezért egy huszárvágással a történet közepét kezdtem el írni. Majd visszamegyek az elejére, amikor már letisztult a kép.
A sztori egyébként közvetlenül az Ólomerdő után játszódik, tehát nagyvonalú becslés alapján is 2006-ban (akkor írtam). De kertvárosi részről van szó, bár nem az egyetem mögöttiről, hanem a Nap utca-Rózsa utca környékéről.
hozzászólás > hannacsilla — április 14, 2011 @ 07:35 |
Nem szívesen mondom, de szerintem ez még mindig túl nyakatekert – és olyan érzés olvasni, mintha valami nem stimmelne benne. Így gyakorlatilag azt írod, hogy csak az mondaná határt őrző erdőnek, aki nem látja (és nem érti), hogy a házak nem varázslatosabbak, mint a téglák – tehát csak az mondja határnak, aki nem látja hétköznapinak. Valahogy túl sok benne a tagadás, és így nehéz követni, hogy mit is akarsz közölni vele. Nem lenne szerencsésebb tagadás helyett állítással indítani? Persze ez csak egy ötlet:
Peremvidéken áll a ház, bár határt őrző erődnek csak az mondaná, akinek VAN szeme, hogy lássa, és szíve, hogy megértse: a gödöllői kertváros kátyúktól himlős utcája és szögletes ablakszemekkel bámuló épületei (“nem” kihúzva, a helyére esetleg) varázslatosabbak, mint az agyag, amiből tégláikat égették.
hozzászólás > kindoffanatic — április 21, 2011 @ 13:17 |
Tényleg nyakatekert, viszont az általad javasolt mondat, meg mást jelent, szóval valami harmadik mondat lesz a megoldás.
De előbb-utóbb kialakul.
hozzászólás > hannacsilla — április 21, 2011 @ 13:22 |
Hűha, bocsánat.^^” Ez a mondat lesz a legszebben kidolgozott az összes közül.
Amennyi munka van már benne, a többi el is bújhat mellette.
Szeretem ezt a szót. Szép napot!
Még azt szerettem volna mondani, bár ez nem ide vág, hogy sokat gondolkoztam mostanában azon, mi tetszik annyira az írásaidban, és sikerült rájönnöm.:) Mármint a stílusodban. A természeti hasonlatok. Nemrég fejeztem be a Várost, ott tűnt fel a szentjánosbogarakhoz hasonlított fény az éjszaka parkoló kocsi ablakán. Talán ablakán. Na meg a burjánzás, nálad rengeteg minden burjánzik.
hozzászólás > kindoffanatic — április 21, 2011 @ 13:31
*a kihúzott “nem” helyére esetleg valami más szó, mint pl. “sokkal”, csak ez már lemaradt, ezer bocsánat :/
hozzászólás > kindoffanatic — április 21, 2011 @ 13:18 |
Köszönöm!
Ezzel a burjánzással meg vigyázni kell, észre sem vettem, hogy túl sokat használom… Úgy látszik, a természeti érdeklődés így hasznosul az életemben (ha már a szobanövények szomorú halált halnak nálam). 
hozzászólás > hannacsilla — április 21, 2011 @ 13:34 |
Annyira nem sok, hogy zavaró legyen, csak jellemző.^^ Nehogy leredukáld, kell az oda!
Irodalmi szecesszió, növényi ornamentika, érzésekben, ágakban, teljesen jó és szép, én nagyon szeretem.:)
hozzászólás > kindoffanatic — április 21, 2011 @ 13:36 |
Akkor majd csak változatosabbá teszem.
hozzászólás > hannacsilla — április 21, 2011 @ 13:42 |