Bár legutóbbi drasztikus lépésem óta csend van, aki figyeli a számlálót, az láthatta, hogy már 16K-nál tartok az új változatban – és jobban megy, mint eddig, de azt hiszem, ez a minimum ennyi újrakezdés után.
Ami még új: elkezdtem átírni az Ólomerdőt forgatókönyv formátumba – nem kevés változtatással. Ez csak mellékes projekt, nem sürgős, sosem csináltam ilyet, valószínűleg elsőre nem lesz forgatásra alkalmas, de ezt gyorsabban meg tudom írni, mint lefordítani a teljes könyvet, és ki tudja…?
Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy többet tudjak meg (lehetőleg ingyen) a forgatókönyvírásról – amire még szükségem lehet, ha nagyon megszorulok anyagilag. Egy ismerősöm dobta fel az ötletet, azt tanácsolva, hogy húzzam ki az irodalmi gerincem és írjak gengsztervígjátékokat, de egyelőre megpróbálom a gerincem megtartásával venni a forgatókönyvírás akadályait.
És ez itt a reklám helye: a CeltX ebben óriási segítség, mint ahogy a yWriter is kiváló regényíró program – lenne, ha használnék jegyzeteket, de eddig nem tudtam kihasználni a lehetőségeit. Az „X” projektnél majd eldől, hogy mennyire tudom használni.
Szeptember 2, 2009
Egy új kezdet
augusztus 25, 2009
Miért kuka?
Ígértem, hogy megírom, miért dobtam kukába a 2.0-ás változatot is, hogy ne tűnjön puszta női szeszélynek ez a drasztikus lépés.
Vegyük sorra! (tovább…)
augusztus 24, 2009
Reboot
Gyanítom, hogy már unjátok, de bejelentéssel érkeztem: megint újrakezdem az Ólomerdő2-t. Máskor is hosszú az útkeresés, ezúttal még hosszabb; talán feltűnőbb is, mivel a kezdetektől dokumentálom a regény elkészülését.
Ezúttal azonban nem bánom, hogy megint ki kell dobnom, amit megírtam; mert tudom, hogy az új változat helyrerántja azokat a laza eresztékeket, amik miatt az előző verziót erőtlennek éreztem. Múltkor Levin javításai kapcsán ráébredtem arra, hogy rossz nézőpontot választottam; most pedig – nem tudom, minek a hatására, talán az a sok gyakorlat és elméleti anyag, ami az elmúlt hónapokat kitöltötte, végre leülepedett; vagy mert jó könyveket olvasok* –, reggel egyszer csak belém hasított**: rossz helyen kezdtem a regényt. Bár sokszor működik, ha a történet abban a pillanatban indul, amikor az addigi stabil állapot felborul, itt valamivel később kell indítani, amikor már Emese szembesülhet a felborult állapotokkal. (tovább…)
július 27, 2009
A hétvégi előadás
A hétvégén előadást tartottam a Hungaroconon a nyers kéziratokról. A teljes szöveg ugyan nincs fent a neten (már csak azért sem, mert egy csomó mindent fejből mondtam), de a vázlat elolvasható az Irodalmi boncasztalon. Önszerkesztés, javítás, kéziratok beküldése majd könyvvé alakítása.
Most pedig szintén előadások miatt nem haladok a regénnyel; készülök a nyári írótáborra – a tananyag gerincét Damon Knight: Creating Short Fiction ímű könyve adja, azt dolgozom fel. Az Ólomerdő 2-t ugyan nem tudom olyan ütemben írni miatta, mint szeretném, de hosszú távon hasznos lesz a mostani munka.
július 9, 2009
Légy önmagad?
Nihil feltette nekem a következő kérdést az előző bejegyzés alatt: „Te mit gondolsz a saját hang vs. új irány közötti egyensúlyozásról? Ha az egyik irányba lököd magad, akkor megvádolnak, hogy nincs egy sajátos íz, egy meghatározó egység a regényeid között, ha a másik irányba, akkor azzal, hogy kiégtél.”
A válasz elsőre arrogánsnak fog tűnni, de remélem, kiderül majd a végén, hogy nem az, ugyanis ezt válaszolnám: nem érdekes, melyikkel vádolnak a kettő közül, mert mindkettő téves prekoncepcióból indul ki. (tovább…)
június 21, 2009
Vallomás + update
Bizonyára felmerült bennetek, miért kúszik olyan lassan fölfelé a számláló. Ennek több oka is van, többek között, hogy időm nagy részét a gyerek teszi ki, de nem elhanyagolható az sem, hogy mást is írnom kéne, nem is keveset:
- mintegy 5×3K kis színest,
- egy novellát egy kötött világhoz, hogy tudjunk ennivalót venni (update: az első kötetről lecsúsztam, de a másodikra még van esély),
- egy novellát a Rohamnak, hogy netán nassolnivaló is kerüljön,
- egy novellát (flash fiction) egy titkos projektbe (update: kipipálva),
- egy másik novellát egy másik titkos projektbe,
és ha mindez még nem lenne elég, novellákat kell javítanom a készülő novelláskötetemhez, kijegyzetelnem/lefordítanom egy írástechnikai könyvet a nyári írótáborra és még szerkesztenivaló is akad. Valahogy úgy alakult, hogy szinte minden határidő nyári.
Ez a helyzet, elnézést, az Ólomerdő 2 kicsit hátrébb sorolódott fentiek miatt.
június 9, 2009
A kérdés
Azt mondják, hogy az írók őszinték. Ez általában így is van, ha az dramaturgiailag indokolt, egyébiránt az írók ugyanannyit képesek hazudni önmaguknak és másoknak, mint más emberek. Maga az írás különösen neuralgikus pont, így aztán megnő az önbecsapás veszélye.
Amióta olvastam Jud bejegyzését, azóta azon jár az eszem, miért is írok én. Meg azon, hogy minek. (tovább…)
május 29, 2009
Karakterek és hit
Mostanság izgalmas tézis-antitézis-szintézis játékot játszunk Wyquinnel, bár leginkább a szintézisben jeleskedünk, mert alapvetően sok mindent hasonlóan látunk az írással kapcsolatban. Úgy alakult, hogy ő is most kezdi a regényét, én is nemrég kezdtem, és mindketten blogon követjük a munkát. A játék abból áll, hogy írás közben beleütközöm egy problémába vagy egy elgondolkodtató írástechnikai kérdésbe, amiről írok egy bejegyzést, aztán közben beszélünk is róla, és a végén ő is elgondolkodik rajta – és fordítva. Ebből aztán valami új gondolat sül ki, és előrelendülünk a munkánkban: én az Ólomerdő 2-vel haladok, ő pedig a Föld 2682-vel (nem és nem bírom megjegyezni ezt a számot, sajnálom).
Jelenleg a hit kérdésén töröm a fejemet, amit ő hozott fel. (tovább…)
május 22, 2009
Nettelen magány
Kedden elment a net és csak tegnap este jött vissza, ezért a nettelen magányt írásra (és korrektúrázásra, babázásra, barátnőlátogatásra) használtam fel. Nem áll szándékomban lelőni poénokat, de ez idő alatt kiderült, hogy Lóna nagyobb szerephez jut, mint először gondoltam volna, és Emese zárkózottabb, mint valaha. Ezenkívül megtudtuk, miben más a tündérek szíve, mint az embereké, találkoztunk egy szürke lovon ülő jóképű lovaggal, és el is hajtottuk a francba, mikor kiderült, mit keres a Rengetegben, kontyu képében fölfaltunk egy szerencsétlent, most pedig szemlézzük az ezüstvárat.
„Rendezett kert vette körül, aranyrózsákkal, ezüstliliomokkal teli. Tökéletes gyűrűt formáló, önmagába futó patakot hajtott varázslat az ágyások között.
–Egy napon mindez az enyém lesz – mormolta Emese keserű fintorral.”
május 5, 2009
Legelső jelenet
Remélhetőleg megmarad; de ilyenkor még minden változhat.
***
Az első érzés a testét karikába hajtó, izzó éhség volt. Aztán a düh afölött, amit tettek vele.
Fölmagasodott, túlnőtte a fákat, a házat, amelynek eresze alatt annyira szeretett régen üldögélni, míg esett az eső, és nézni, ahogy elázik a világ, a hegycsúcsot. Amikor már a csillagokat is szinte megérinthette volna, ráébredt, hogy nem ő a hatalmas; a szárnyai vitték föl az égbe. Onnan nézett le a három apró alakra.
Az éhség fölperzselte bensőjét, kínjában fölordított. Nem ismerte meg a tulajdon hangját.
Három nő: egy vén, egy asszony és egy leány. Egyre élesebben látta ismerős-ismeretlen vonásaikat, ahogy feléjük zuhant az égből. Száját nagyra tátotta.
–Rózsa! – kiáltott rá az asszony. – Én vagyok, fiam!
Igen, gondolta Rózsa, és kettétépte. Meleg, nyers íz a szájában. Az éhség felmordult benne. A ruhát, ékszereket, cipőt is lenyelte, türelmetlenségében fölsebezte ajkát az egyik törött csonttal, fogai köré haj tekeredett. A nő teste egy nyeletre csúszott le.
A vénség keze a levegőbe lendült, hogy magához rántsa egy varázslat szálait. Rózsa hosszú, izmos nyakával ütötte le. Reccsenés, ahogy eltört a törékeny gerinc.
Inak, rágós falat.
Még!
A harmadik sós volt, mintha egész teste könnyben fürdött volna. Vagy a saját könnyei csorogtak le tátott száján a torkába?
Nem gondolkodott. Tépett, nyelt.
Még mindig tombolt benne az éhség, és nem volt semmi, amit fölfalhatott volna. Vergődve zuhant a földre, teste mély árkokat szántott a hegyoldalba, szárnya fákat döntött ki.
Éhség ordított benne, elnyomva gondolatait.
Még!
