Nihil feltette nekem a következő kérdést az előző bejegyzés alatt: „Te mit gondolsz a saját hang vs. új irány közötti egyensúlyozásról? Ha az egyik irányba lököd magad, akkor megvádolnak, hogy nincs egy sajátos íz, egy meghatározó egység a regényeid között, ha a másik irányba, akkor azzal, hogy kiégtél.”
A válasz elsőre arrogánsnak fog tűnni, de remélem, kiderül majd a végén, hogy nem az, ugyanis ezt válaszolnám: nem érdekes, melyikkel vádolnak a kettő közül, mert mindkettő téves prekoncepcióból indul ki. (tovább…)
