A kidobott 2.0-ás verzió

Itt közlöm a kidobott 2.0-ás verziót. A 3.0 másmilyen lesz, szinte teljesen, ettől függetlenül akadnak elszórva információk, amelyek poénokat lőhetnek le, ezért aki nem szereti előre tudni, mi történik, ne olvassa.

Én szóltam.

(Azt pedig egy későbbi bejegyzésben majd elmondom, mi volt ezzel a változattal a baj.)

Tábori munka

Múlt héten lezajlott a harmadik Delta Műhely írótábor. Öt nap írástechnika, gyakorlás, nevetés és agytorna. Bevallom, nemigen került elő az Ólomerdő2, mivel a gyakorlatok jobbára  irányított jelenetírásból álltak, de nem mondhatom, hogy nem volt hasznos – a feldolgozott könyvben foglaltak és a feladatmegoldások nem múlnak el nyomtalanul, biztos vagyok benne, hogy kamatoztatni fogom, ha máshogy nem, majd Fred feldobja.

Az egyik gyakorlat viszont az Ólomerdőhöz kapcsolódik – ez a jelenet nem kerül be a regénybe, mert ezen a múlton és szereplőn már túlléptünk, de talán érdekes (és addig is úgy tűnik, mintha haladnék):

Az Ólomerdő szereplői – update

Amikor az Ólomerdő elejét lefordíttattam és kiküldtem Amerikába egy ügynöknek, a fordítással együtt utazott néhány kép is. Pookah készítette őket, és ha valaha is megjelenik angolul a regény, nagyon szeretném, ha az ő illusztrációi lehetnének benne.

Az első rajz itt látható, és hamarosan a többi is felkerül Pookah galériájába. Hát nem elkapta Firtost teljesen?

A második rajz Lónát ábrázolja, a harmadik pedig az Özvegyet.

Nettelen magány

Kedden elment a net és csak tegnap este jött vissza, ezért a nettelen magányt írásra (és korrektúrázásra, babázásra, barátnőlátogatásra) használtam fel. Nem áll szándékomban lelőni poénokat, de ez idő alatt kiderült, hogy Lóna nagyobb szerephez jut, mint először gondoltam volna, és Emese zárkózottabb, mint valaha. Ezenkívül megtudtuk, miben más a tündérek szíve, mint az embereké, találkoztunk egy szürke lovon ülő jóképű lovaggal, és el is hajtottuk a francba, mikor kiderült, mit keres a Rengetegben, kontyu képében fölfaltunk egy szerencsétlent, most pedig szemlézzük az ezüstvárat.

„Rendezett kert vette körül, aranyrózsákkal, ezüstliliomokkal teli. Tökéletes gyűrűt formáló, önmagába futó patakot hajtott varázslat az ágyások között.

–Egy napon mindez az enyém lesz – mormolta Emese keserű fintorral.”