Az Ólomerdő és a népmesék kapcsolata

Először is szeretnék egy linket mutatni: Ameli (Eftímea) írt egy összefoglalót az Ólomerdőben használt meseelemekről illetve a könyv és a népmesék párhuzamairól (és eltéréseiről).  Érdekes, bevallom, én sosem szedtem ezt így össze (kevés jegyzetet használok, rossz szokás mindent fejben tartani).

Felmerülhet a kérdés: ebből mennyi volt tudatos?

Nettelen magány

Kedden elment a net és csak tegnap este jött vissza, ezért a nettelen magányt írásra (és korrektúrázásra, babázásra, barátnőlátogatásra) használtam fel. Nem áll szándékomban lelőni poénokat, de ez idő alatt kiderült, hogy Lóna nagyobb szerephez jut, mint először gondoltam volna, és Emese zárkózottabb, mint valaha. Ezenkívül megtudtuk, miben más a tündérek szíve, mint az embereké, találkoztunk egy szürke lovon ülő jóképű lovaggal, és el is hajtottuk a francba, mikor kiderült, mit keres a Rengetegben, kontyu képében fölfaltunk egy szerencsétlent, most pedig szemlézzük az ezüstvárat.

„Rendezett kert vette körül, aranyrózsákkal, ezüstliliomokkal teli. Tökéletes gyűrűt formáló, önmagába futó patakot hajtott varázslat az ágyások között.

–Egy napon mindez az enyém lesz – mormolta Emese keserű fintorral.”