Ólomerdő – hét év múlva

augusztus 10, 2009

Rostos étrend

Kategória: megjelenés,novella — hannacsilla @ 12:34
Tags: , ,

Néhány hónapja érkezett a felkérés: írnék-e egypercest egy most induló, titkos projektbe? Az ötlet megragadott: ingyenes magazin, kéthetente újuló tartalom, hangosnovellák és ütős fantasztikum – örömmel mondtam igent.

Utána rádöbbentem, hogy rövidet nem is olyan egyszerű írni. A novellám, a Lorem ipsum (egy tipográfusról és a tökéletes betűkészletről) túlhaladta a keretet, így aztán hangosnovella lett belőle: a mai naptól fogva meghallgatható a Figurák Színjátszó Társulat előadásában.

Töltsd le a Rost magazint – benne Juhász Viktor, Csigás Gábor, Körmendi Ágnes, László Zoltán, Fehér László, K. Varga Beáta,  Mártonffy Mandula, Miklós Ágnes Kata és J. Goldenlane egyperceseivel –, a podcastot, terjeszd, add tovább!

Ha pedig tetszik,  támogasd a kezdeményezést és az írókat!

„Az író legnagyobb ellensége az ismeretlenség, őt kell legyőzni – ezzel magyarázta Cory Doctorow azt, hogy miért teszi minden művét ingyenesen elérhetővé a neten. Ha igaz ez az angolszáz scifire, úgy háromezerszeresen igaz a magyar szórakoztató irodalomra.

Magyar ponyva, zsánerirodalom  – kevesen olvassák, sokkal több embernek van róla véleménye. Rajongói kedvenc szerzők, kiadók köré csoportosulnak, a szekértáborok között szinte nincs átfedés. A magyar irodalom közönsége eleve ferde szemmel néz az álnevek és harsány borítók mögé bújó alkotókra. Ebből semmi jó nem sülhet ki, gondolják, és az ellenérzések nem teljesen alaptalanok.

Ám ahogy az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás sem elképzelhető a megfelelő mennyiségű növényi rost nélkül, úgy a betűfalók is csak vesztenek, ha kihagyják az értékes ponyvát, ha hiányzik étrendjükből a Rost.”

http://pulpfiction.hu/

április 27, 2009

Sárkányölő

Kategória: novella — hannacsilla @ 10:39
Tags: , , , , , , ,

Mese az Ólomerdő múltjából.

***

Vannak előre elrendeltetett sorsok – az enyém az volt, hogy hőssé legyek. Mindent erre tettem föl: megölöm a sárkányt és elveszem a királylányt. Mit kívánhatnék többet?
Amikor összecsaptam a sárkánnyal, még nem tudtam, miféle jutalom vár rám. Csak tettem a dolgom, amire születtem, amire neveltek. Hiszen legkisebb fiú voltam, születésem éjszakáján nappali világossággal égett egy csillag, egy táltos istállójában szolgáltam meg a kardomért – nap nap után hordtam ki a ganét, egy tányér levesen éltem, és az a ló végig gúnyosan meredt rám. Mindennap elmentem a karóba húzott fejek mellett, és amikor a varjak utánam kiáltottak: „kár, kár, kár érted”, már majdnem föladtam.
Biztos voltam benne, hogy nekem célom van. Egy napon betörtem a lovat; végigtáncolta a Tejutat, patáival csillagokat rúgott le az égről, és gonoszul nyerített. Fogai élesen villantak, akkor már tudtam, hogy kiknek a húsán élt addig.
A sárkányokról csak annyit tudtam, hogy tüzes leheletük perzsel, és a Rengetegben élnek. Nekem pedig le kell győznöm őket, mert ezt mondták a szüleim, ezt a tanítómesterem, ezt az összes koldus, rőzsegyűjtő öregasszony és beszélő állat, akivel utam során találkoztam. Csak a táltos sziszegte oda, hogy sosem fog sikerülni, hogy elbukom, és csontjaimból kutyák szopogatják majd ki a velőt. (tovább…)

Sablon: Rubric. Blog at WordPress.com.

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.