Ólomerdő – hét év múlva

október 22, 2013

Ki is az Ezüstkezű?

Filed under: részlet,spoiler — hannacsilla @ 18:05
Tags: ,

Az új Ólomerdő-változatban már búvópatakként felbukkan Ezüstkezű neve, majd egyre többször, az első kisregényben is, a másodikban pedig annál is gyakrabban. Amikor Shizoo tesztolvasta az átírt Ólomerdőt és az Üveghegyet, szóvá is tette, hogy szívesen olvasott volna róla még…

Szóval annak, aki bírja a spoilereket, itt egy részlet az Aranyútból. (VIGYÁZAT: lelövi az Ólomerdő végét, de szerencsére az Üveghegyet csak annak, aki olvasta, egyúttal egy csomó hamis nyomot is tartalmaz megtévesztésül.) Valamint attól tartok, a tény, hogy ez már a 3. történet, eleve kizárja, hogy spoilerek nélkül bármit is megmutathassak belőle, és ez a későbbiek során még inkább így lesz.

(more…)

A hidrafejű folytatás

Filed under: helyzetjelentés — hannacsilla @ 17:53
Tags: , , , ,

Szerintem mindenki legalább olyan alaposan megfeledkezett erről a blogról, mint én – másfél év is eltelt azóta, hogy befejeztem a kisregényt. Az elsőt.

Az Ólomerdő világával és történéseivel úgy vagyok, mint Héraklész: hol úgy érzem, csak lapátszámra hordom ki a ganét az istállóból, hol pedig úgy, mintha egy hidrával hadakoznék, amelyiknek akárhány fejét levágom, két másik nő a helyébe.

Ugyanis hiába írtam meg az Üveghegyet (a korábban Halott sárkányként emlegetett kisregényt), majd alakítottam át az Ólomerdőt ( a tavalyi évemet nagyrészt ezzel töltöttem, bár hozzáírás helyett inkább az olló csattogott szorgalmasan), amikor belefogtam a „folytatásnak” titulált regénybe, megint ugyanabba a problémába ütköztem, mint korábban: vagyis nem tudok továbbhaladni, míg el nem varrok bizonyos, útközben előgombolyodott szálakat. Amikor pedig nekiláttam ezek eldolgozásának, azok ismét megkettőzték magukat, és nagyon remélem, hogy most már nyugton maradnak és hagyják magukat beleszőni a mesébe.

Jelen állás szerint ugyanis az Ólomerdő-történetekből öt lesz: az Ólomerdő, az Üveghegy, az Aranyút és végül a Tündérszív és a Sorsfolyó (igen, aki arra számított, hogy Rabonbán és Emese romantikusan összeborulnak a közeljövőben, annak minimum a 4. sztorit ki kell várnia, és még akkor sem ígérem meg, hogy minden úgy fog menni, ahogyan elképzelte…). Ezek közül a középső három mindegyike kisregény, és persze semminek a címe nem biztos, csak nekem kell egy mentális kapaszkodó hozzájuk.

Sajnos ez egy renitens sorozat én meg egy renitens író vagyok, nem fogok felduzzasztani egy történetet csak azért, hogy meglegyen a regényterjedelem, és nem vonok össze külön témákat és szálakat ugyanezért – emiatt még nemigen tudom, hogyan és mikor jelenhetnek meg ezek az írások, noha az Üveghegy már készen van, és az Aranyút harmadával is megvagyok – no és részletek akadnak a későbbi kötetekből is. (Ez a kettő szorosan összekapcsolódik, ezért valószínűleg egy kötetbe kerülnének.)

Közben meg rájöttem arra, hogy a kisregény-terjedelem csodálatos dolog: meghagyja a lehetőséget arra, hogy jobban kibontsak egy-egy témát vagy szereplőt, bonyolítsam a szálakat, kísérletezzek, ugyanakkor fókuszáltabb, mint egy regény. Célra lehet röptetni, mint egy sólymot.

Az imént nem írtam teljesen igazat, mikor azt állítottam, nem tudom, hogyan és mikor jelennek meg ezek az írások. Úgy néz ki, lesz kiadó, amelyik jövőre nemcsak az átírt Ólomerdőt, de talán már az első két folytatás-kisregényt is megjelentetné – és a hátralévő két történetre meg egészen biztosan nem kéne hét évet várni.

Az Ólomerdő a család története volt, az Üveghegy az anyáé, az Aranyút a lányáé, a Tündérszív Rabonbáné – a lezáró kötet pedig valami új lesz, és remélem, nem fog újabb hidrafejeket növeszteni, mert más utakra is szívesen elkanyarognék.

(Az Aranyútból pedig itt egy spoileres részlet azoknak, akik az Ólomerdőt már olvasták.)

február 3, 2012

Készen van a kisregény

Filed under: helyzetjelentés — hannacsilla @ 06:59

Gyors hajnali jelentés: a négy órás felkeléseknek hála, sikerült végre befejeznem a tavalyi írótáborban elkezdett kisregényt, amely előkészíti a terepet az Ólomerdő után hét évvel lezajló eseményeknek. A munkacím Halott sárkány, a terjedelem 128K, és reményeim szerint sikerült Lóna személyiségét és motivációit tisztáznom benne, valamint Emese is gazdagabb lett pár igen kemény tapasztalattal. Rabonbán ebben a részben csak épp hogy megmutatja magát, el ne felejtsük, de a soron következő projektben (ami most már tényleg a nagy regény lesz), jelentős szerepet szánok neki.

Ha kicsit összeszedem magam, írok rendes bejegyzést is arról, miféle sárkányokkal kellett személy szerint nekem megküzdenem, mire sikerült befejeznem a kisregényt, de mivel ma is négykor keltem, erre még várni kell…

augusztus 21, 2011

Fél kisregény

Filed under: helyzetjelentés,munka — hannacsilla @ 16:53
Tags: , , , , , , ,

Az elmúlt héten Erdélyben táborozott az Írókör. A hat (ebből három tisztán írással töltött) nap alatt végigvettünk egy komplett, kisregényírásról szóló tananyagot, és ki-ki dolgozott a kisregényén, regényén, novelláján a gyakorlatoknak és tippeknek megfelelően.

Hogy idén ez volt a téma, az önös érdeknek köszönhető: rájöttem, hogy közbe kell iktatnom a nagy folytatás előtt még egy epizódot az Ólomerdő szereplőinek életéből. Az elmúlt hónapok alatt az is letisztult, pontosan miről fog szólni, és az utazás előtti napokban már azt is tudtam, ki lesz a nézőpontkarakterem. Akire korábban sosem gondoltam: Lóna.

Az információadagolás problémájába már korábban is belefutottam. Ha Emese maradt volna a fő karakterem, az előzmények miatt érzelmi felindultsága már a történet kezdetén olyan nagy lett volna, hogy az hiteltelenné, melodramatikussá tette volna az egész kisregényt – és úgy érzem, még így is vékony jégen táncolok. Lóna hideg, de erős és letisztult érzésekkel bíró, tündérmódra gondolkodó karaktere jó Watsonná teszi: amit ő megmutat, abból leszűrhetjük, min megy keresztül Emese, de mivel nem érti meg a tulajdon lányát, a feszültség is megteremtődik közöttük.

Nem gondoltam volna, de a folytatás (vagyis a középső rész) kamaradráma lesz, Lóna és Emese szembenállásának története, kevés szereplővel, sok visszaemlékezéssel és egy nagy titokkal és nem kevésbé nagy veszedelemmel, hogy a valódi folytatásban már minden szereplő a helyén lehessen, amikor megrázom és felborítom a teljes Tündérországot.

A kisregényes előadásoknak megfelelően ezúttal készítettem egy szinopszist, ami nagyon hasznosnak bizonyult, hogy fókuszban tudjam tartani a történetet, sőt: a legmeglepőbb számomra az volt, hogy hígítani voltam kénytelen a drámát és az expozíciót, így behoztam egy harmadik karaktert is.  A főbb pontok ki vannak jelölve, a golyó pedig gurul – remélem, a kisregény másik fele is elkészül hamarosan. A pálya már készen áll, csak be kell járni (aztán pedig újraírni, újraírni és újraírni).

Azt pedig nagyon remélem, hogy nem kell x-edszerre is kidobnom 50-100 ezer leütésnyi szövegeket. Figyeljétek a számlálót!

***

Hétszer hét nap telt el a villámok órája óta. Hétszer hét napja voltam ismét önmagam, az ezüsterdő úrnője és özvegy.

A történetem nem itt kezdődik; elmondhatnám, hogyan találkoztam egy emberrel az erdőn, és hogyan hagytam ott a tündérek földjét érte; hogyan árult el engem és hogyan árultam el aztán én őt; mesélhetnék az átok hosszú éveiről, amelyek végtelen nappalnak és végtelen éjszakának tűntek, és miközben hattyúként úsztam az ólomerdő fagyszürke taván, a lányomról álmodtam, akit hátrahagytam. Elregélhetném az ő meséjét is: hogyan jött el értem és hogyan szabadított meg, mi történt aznap a ribizlibokros kertben, az emberek földjén, amikor kétszer egymás után lecsapott a villám – de ezen történetek közül néhányat már bizonyosan hallottál, még ha álmodban is.

Nem itt kezdődik tehát, én mégis itt kezdeném: ahogy újra felöltöm a hattyúbőrt, és fehér szárnyamat kitárva elrúgom magam a torony ablakából, hogy átrepüljek a Héterdőt és az emberek Gödöllőjét elválasztó határon, és hazavigyem végre a lányomat oda, ahová tartozik.

április 8, 2011

Első mondat

Filed under: helyzetjelentés,részlet — hannacsilla @ 13:52

A múlt héten összefutottam a szerkesztőmmel, és elmeséltem neki, hogyan is képzelem a folytatást. Röpködtek az ötletek, a kérdések és a problémák, de a végére letisztult a történet, helyükre potyogtak a mozaikok, miközben a megálmodott érzelmi töltés megmaradt. Megkaptam a feladatot is: május 5-ig 40K-t kell írnom.

Hogy ez sikerülhessen a munka mellett, ismét felelevenítettem a hajnali írás gyakorlatát. Amikor az ember felébred, és az agyában még egyszerre van jelen az álom és a valóság, és még nem hallott idegen szót, nem olvasott még semmit, nem beszélt senkivel, akkor a legkönnyebb a kreatív forráshoz nyúlni és olyan mondatokat előmeríteni, amik leginkább jellemzőek rá. Még nem fertőzték meg a mások gondolatai és szavai.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a leírt mondatok véglegesek. A választott narrációs stílus elüt az Ólomerdőtől, és még nem vagyok benne biztos, hogy végig uralni tudom. Ezenkívül a szokásos átírási láznak bármi áldozatául eshet.

Mindenesetre most ez az első mondatom (update: javítva):

„Peremvidéken áll a ház, bár határt őrző erődnek csak az mondaná, akinek nincs szeme, hogy lássa, és szíve, hogy megértse: a gödöllői kertváros kátyúktól himlős utcája és szögletes ablakszemekkel bámuló épületei nem varázslatosabbak, mint az agyag, amiből tégláikat égették.”

március 21, 2011

Egy fenékkel két lovon

Filed under: helyzetjelentés — hannacsilla @ 10:20

Több mint egy évig nem írtam egy betűt sem a Halott sárkányhoz. Ennek több oka is volt, részben az általános és mindenre kiterjedő időgazdálkodási hiányosságom, ami csak részben fakadt abból, hogy az otthonom egyben a munkahelyem és a bölcsőde is volt. A másik ok akkor derült ki számomra, amikor múlt héten leültem átgondolni a cselekményvázlatot.
Az egy év pihentetés eltávolított az ötleteimtől annyira, hogy feltűnjön az, ami akkor elkerülte a figyelmemet: túl sok mindent akarok egyszerre.
Azt ígértem, hét év múlva visszatérek a tett színhelyére és megmutatom, mennyit változott Emese, Rabonbán és Lóna. Új és izgalmas konfliktust találtam ki, amely tovább mélyítheti a világot és új szegleteit mutathatja meg, ami összekapcsolható Rabonbán szívének visszaszerzésével. Ugyanakkor azt is meg akartam írni, mennyiben változott Emese és mitől.
Így utólag belátom, ez lehetetlen vállalkozás volt. Nem lehet hét évet kihagyni, és csak azután elkezdeni ábrázolni a változást, hacsak nem tömöm tele a könyvet flashbackekkel, amitől azonban ódzkodom. Nem lehet két markáns, és teljesen más érzelmi és lelki kifutású konfliktust egyidejűleg keverni egymással anélkül, hogy ne tűnne erőltetettnek.
Nem tudom megírni, mi történt hét év múlva.
Mert előbb azt kell megírnom, mi történt fél évvel később. Előbb még sötétebb rengetegbe kell hajszolnom Emesét, hogy aztán visszatérhessen és végre elnyerje jutalmát. Viszont ennél többet jelentős spoilerek nélkül nem árulhatok el – menet közben persze az eddigiekhez hasonlóan leírom majd a gondolataimat.
Azt nem ígérem, hogy ebből regény lesz. Valószínűleg csak egy elbeszélés vagy kisregény. De kihagyhatatlan, és még azelőtt kell mindennek megtörténnie, hogy Emese elindulna beváltani az ígéretét.
Egy fenékkel nem ülhetek két lovon. De válthatom őket.
Ez mind nekem, mind nektek megkönnyebbülés lehet: haladok végre.

január 1, 2010

2009

Filed under: helyzetjelentés — hannacsilla @ 17:31
Tags: , , ,

Ami a Halott sárkányt illeti, az év végi mérlegem a következőképpen alakult:

  • megírva: 103K, két nekifutásra
  • kidobva: 83K, de a maradék 20K is hamarosan repül, úgy látom

Vagyis visszatértem a kezdőpontra, majdnem ugyanott vagyok, ahonnét kiindultam, azt leszámítva, hogy sokkal világosabb, minek és kinek a történetét akarom elmondani, hogyan és mi az egésznek a magva. Hosszú út azért, hogy megint elindulhassak.

Közben persze haladtam mással; a Spét munkacímen futó színházas regényem szépen halad és már 126K-nál tart, és idén megjelent egy novelláskötetem és pár mininovellám az Északi Szövetségben.

2010-ben szeretnék haladni a Spéttel, újra nekifutni a Halott sárkánynak, befejezni néhány novellát és… és egyelőre csak tépelődöm azon, mekkorát merjek álmodni, jelentkezzek-e Nalo Hopkinson kurzusára.

Így állok most.

november 26, 2009

A folytatásokról és elvárásokról

Filed under: munka — hannacsilla @ 11:55
Tags: , , , ,

A minap Mg-b (John J. Sherwood) blogján arról olvastam, hogyan fókuszál egy írásra, illetve hogy mennyire fontos az, hogy át tudja állítani az agyát az adott feladatra.

Ez a téma is megérne önmagában egy bejegyzést, mert én meg egyszerre több futó fájlba dolgozó típus vagyok – bár szakaszonként mindig más és más van előtérben –, azonban nekem inkább a felvezetésen akadt meg a szemem. Mg-b példának hozta fel Heidel Dant, aki az olvasói nyomásra felhagyott a szövegek közti cikázással, és ígéretet tett, hogy most már végre befejezi a regényét, ha törik, ha szakad.

Az ígéretekről pedig már tudjuk, hogy veszedelmesek. (more…)

november 23, 2009

Adeptus véleménye az Ólomerdőről

Filed under: kritika — hannacsilla @ 13:46

„Sok mindent elmond a kötetről, hogy ezt is három nap alatt végigolvastam (csütörtöktől szombatig), így a minőségével semmiképpen sincs baj. A meséket különben is kedvelem, szívesen olvasnék olyan népmesei alapú modern írást is, ami nem támaszkodik a mi világunkra. De ez így is működőképes, mindenesetre 12 éven aluli gyerek kezébe nem adnám: nekik érjenek még jó véget a tündérmesék. ”

Teljes cikk a Vox Adepti blogon.

szeptember 29, 2009

Hírek

Filed under: off — hannacsilla @ 10:52

Különféle határidős munkák miatt nincs időm írni (azt, amit szeretnék), vannak viszont híreim: kijött a nyomdából Nyulak • Sellők • Viszonyok címmel egy novelláskötetem a Stádium kiadónál. Bővebben a honlapomon olvashattok róla.  A másik hír, hogy az egyik novellám, az Egy csepp málna megjelenik csehül az Ikarie magazinban egy interjúval együtt.

Következő oldal »

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.